A világ összes, sötét lelkű élőhalottja közül egy neve köré sem szőttek
még annyi s oly rettenetes mítoszokat, mint a vámpírok köré. Ezek a lények
valaha volt emberek, akiket, mivel egy vámpír megharapott vagy átváltoztatott,
lelküket az örök sötétség szolgálatába állították. Azóta, mivel a napfény
számukra a halált jelenti, az éj leple alatt járnak vadászni, irgalom és
könyörület nélkül ragadják el áldozataikat nemre, korra és fajra való
tekintet nélkül. A vámpíroknak nincs szükségük élelemre és italra, de mivel
vért fogyasztanak és meggyilkolt ellenfeleik életerejéből merítik
energiájukat, ezért a gyilkolás a lételemük. Másrészről a vámpírok azért
keltenek oly hatalmas rettegést másokban, mert teljesen az emberekhez
hasonlítanak, csupán a gyakorlott megfigyelő fedezi fel azokat az apró,
árulkodó jeleket, melyek arról tanúskodnak, hogy vámpírok ólálkodnak
köztük. Ezen apró jelek például, hogy nincs tükörképük, nem vetnek
árnyékot s teljesen nesztelenül mozognak.