Az ablak
Ket, sulyosan beteg ember fekudt ugyanazon korteremben.
Egyikuk minden nap delutan felult az agyban egy oracskara, hogy ezzel
megmozgassa a szervezetet. Az agya a korterem egyetlen ablakahoz
kozelebbi volt. A masik beteg ember egesz nap csak fekudt az agyaban,
a plafont bamulva. Beszelgettek a csaladrol, felesegrol, gyerekekrol,
a katonakorukrol, a nyaralasaikrol, ahogy az szokasos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknal fekudt, minden delutan, amikor felult,
azzal toltotte az idot, hogy elkezdte kozvetiteni a masiknak, mit lat
az ablakon at a kinti vilagbol. A masik agyon fekvo embert egy ido utan
szinte csak ezek a szines beszamolok tartottak eletben, mar alig varta
oket, ez volt minden valtozatossag az eleteben.
Az ablak egy kellemes, tavacskaval diszitett parkra nezett. Vadkacsak
es hattyuk uszkaltak a tavon, es gyerekek jatszottak taviranyitos
jatekhajoikkal rajta. Szerelmesparok uldogeltek a szines viragagyasok
mellett orakig, egymasba felejtkezve. Mikozben az ablak melletti beteg
kimerito reszletesseggel irta le a kinti vilagot, a masik, folyton
fekvo behunyta a szemet es maga ele kepzelte a latvanyt.
Egy meleg delutanon az ablak melletti ember egy, a parkon atvonulo
karnevali menetrol beszelt. Bar a folyton fekvo ember nem hallotta a
zeneszeket, maga ele kepzelte oket a masik erzekletes leirasa alapjan.
A napok es hetek teltek. Egy reggel a betegeket furdetni keszulo nover
az ablak melletti embert elettelenul talalta az agyaban, mert az ejjel
csendben elaludt orokre. Elszomorodva hivta a szemelyzetet, hogy
kivigyek az elhunytat.
Amint alkalom kinalkozott ra, a korabban a belso agyon fekvo beteg
kerte, hogy a masik agyban fekhessen. A nover szivesen segitett,
kenyelembe helyezve ot azon az agyon, majd magara hagyta. Lassan,
fajdalmaktol gyotorve az ablak fele fordult az ember, es megdebbenve
latta: az ablak egy tuzfalra nez. Megkerdezte a novert, mi tortenhetett
az eltavozott szobatarssal, hogy olyan szepnek festette le az ablakon
tuli vilagot.
A nover elarulta, hogy az az ember vak volt, nem lathatta a falat sem.
Valoszinuleg csak batoritani akarta Ont! - mondta a ferfinak.
Tanulsag: igazi boldogsag boldogabba tenni masokat, nem torodve sajat
helyzetunkkel. Bajainkat megosztva csokkenthetjuk oket, de ha derunket
es boldogsagunkat osztjuk meg masokkal, megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretned erezni magad, szamold ossze azokat a dolgokat
az eletedben, melyeket nem vehetsz meg semmi penzert.
Minden nap ajandek az elettol, igy becsuld meg a napjaidat, melyek
szama - barmilyen sok is jusson - veges.